2006. július 17., hétfő
West Bengal
Csutortok este a hungarian fellow-khoz mentem, ezzel szinte bizonyossa valt, hogy penteken no work. Delelott felriadtam, betelefonaltam az office-ba, hogy elegge hadilabon allok, es nem mentem dolgozni. Viktor bement elkoszonni a kollegaitol Borivaliba, mi meg a Kontinens Vezerrel "tamadtunk". Eloszor is Kebab Corner, egy etterem az ut mellett, egy budos csatorna valasztja el az orszaguttol. Kertunk egy tandori csirket, es szepen az ut szelere leulve betoltuk. Mint ket igazi indian utszeli csakanyos :-) Eves kozben kitalaltuk, hogy tovabbra is tamadasban kell maradnunk, ezert betaxiztunk Church Gate-re, a Fashion Street-re. A Fashion Street egy piac, egy jo hosszu utca, ahol mindent lehet venni. Bevasaroltunk nyaklancbol, magneses kutyukbol, polokbol. Nagyon szep kis nap volt. Este nekem indulnom kellett CCU-ba, ezert a hazaerkezes utan gyors bucsu, es irany a repter.
Kalkuttaba erkezve, Mr. Mukherjee vart ram a repteren. A feeling elsore hasonlo volt, mint Trivandrumban, de csak azert, mert nem voltak rikkek, csak Ambassadorok. Szep sarga Ambassadorok. Fogtunk egy szebb fajtat, majd egy jo egy oras trip utan megerkeztunk Mr. Mukherjee csaladjahoz.
A haz ket szintes, az also szint iroda, berli valaki, a felso szinetn elnek Mr. Mukherjee-ek. Az ajtora egy madzag volt kotve, amivel a felso szintrol, mintegy remote controller nyitni lehet az ajtot:-) Nagyon funny volt eloszor!
Kalkuttaban olyan magas a paratartalom, hogy a ket nap alatt en csak kovalyogtam, mint egy darab fos. Omlott rolam a viz egesz nap, a poloim olyan budosek lettek estere, mintha egesz nap sprintelnem volna. Kalkutta nem koszos, es nincs is nagy tomeg. Kalkutta egy varos, amit nem erdemes megnezni. Legalabbis ket nap alatt nekem semmi kulonoset nem adott. Van metro, mint nalunk, van villamos, mint nalunk, meg talan kicsit oregebb kocsikbol all. Van a villamoson elso, es masodosztaly. Az elso osztalyon a jegy 4.5 rupi, a masodosztalyon 4 rupi. A kulonbseg, hogy az elso osztalyon van fan, a masodosztalyon nincs :-) Kalkutta nagyon olcso hely. Mr. Mukherjee-vel bementunk egy helyre kajalni. Valami tojasos halat ettunk, meg asvanyvizet ittam, a szamla 35 bucks volt. Jo, mi? Voltunk a book street-en, kiprobaltuk a biciklis, es az ember vontatta riksat is. Az ember vontatta riksakat mar be akartak tiltani, de az emberek, akik ebbol elnek, fellazadtak. Mert a rikkezesbol legalabb van annyi penzuk, hogy etessek a geyerkeiket.
Mr. Mukherjee-ek haza igen erdekes. Budos van a 100%-os allando paratartalom miatt. Egy ruha sem tud rendesen kiszaradni, az agy, a parnak, a szonyeg budos. Mr. Mukherjee anyuka igen profi a konyhaban. Olyan reggelit ettem szombaton, hogy talan nem is ettem ilyen finomat, amiota itt vagyok! Roti, es valami grillezett zoldseg, de szuper volt! A West Bengaliak is a krumplit preferaljak, igy este egy kis mutton pinceporkolt-szeruseg volt a vacsora, ami szinten nagyon finom volt!
Mr. Mukherjee apuka egy igen erdekes figura... A gyogyszerekhez nagyon ert. Kikiserletezte az evek soran, hogy mit mivel erdemes bevenni. Szombat este az egesz napos csaszkalas utan - 100%-os paratartalom, izzadas, majd legkondis etterem - volt egy kis lazam. Mr. Mukherjee apuka adott egy feher es egy rozsaszin gyogyszert, hogy ez a tuti, es tenyleg tuti lett! :-) Minden este fossa issza magat.. Vaami nincs rendben vele, biztos vannak meg rejtett tartalekai.... Kicsit tartok a reszeg emberektol... Foleg akkor, amikor en nem vagyok az! :-)
Valami miatt hasmenesem is volt, pontosan nem tudom, hogy miert. A furdoszoba-helyzet ugyanolyan volt, mint Hyderabadban. Dezsabol furdes. A wc-ben nem volt wc papir, de szombat ejszaka egesz gyakran ki kellett latogatnom... Mit mondjak, eleg erdekes feeling volt... Fellazasan, hasmenessel rohangaltam a wc-re, a wc-n volt egy ablak, es ahogy felkapcsoltam a vilanyt, kisebb es nagyobb gyikok es gotek ugraltak a wc tartalyra. Nagyon jo volt igy hasmenesingelni :-)
A haz tetejen van egy kis hazi templom. Istel-labnyom matricak vezetnek fel mar az aslo szintrol a templomig. Minden reggel Mr.Mukherjee anyuka friss edesseggel kedveskedik az Istennek, es imadkozik. Az edesseget akar en is megehetem, mert ugye mindenki Isten a hindu vallas szerint. Minden reggel friss edesseg, es Gangesz viz az Istennek.
Kalkuttaban jo lehet elni, nagyon sok feherrel talalkoztam, de turistalatvanyossagnak igen nagy joindulattal sem nevezheto.
Elmentunk hajokazni a Gangeszre. Nem klasszikus hajokazasra, hanem egy olyan hajoval, amelyikkel azok az emberek jarnak, akik a Gangesz tulpartjan laknak. Na ott nem voltak feherek, csak en. Egy vastag szemuveges tag meg is allt velem szembe, es 10 percen keresztul meg sem tudott szolalni, csak bamult... Majd 10 perc utan megkerdezte Mr. Mukherjee-t, hogy ez miket eszik, es hogy kerul ide? Mintha valami marslako lettem volna :-)
Kalkuttaban minden evben tobb, mint 30 fesztival van. Az egyik legnagyobb szeptemberben lesz, ami nagyobb, mint a Divali Mumbai-ban. 5 napon keresztul az utcara vonul a nep, ott elnek, ott alszanak. Felvonulasok sarbol keszult szobrokkal. Elmentunk arra a helyre, Kalkutta azon negyedebe, ahol a sarszobrokat keszitik... Hat mit mondjak! Elallt a lelegzetem! Gyonyoru! A szobrokat 3-4 honapon keresztul keszitik, majd felvonulnak veluk, es a fesztival vegen a Gangeszbe dobjak. Egy szobor akkora mint egy ember, vagy nagyobb. Szalmabol keszul a vaza, majd sarbol a teste. Szoval a fesztival utan, amikor a Gangeszbe dobjak, semmi nem marad belole - 20-40.000 rupi egy ilyen szobor - A szoborkeszitok a szalmat, ami megmarad a szoborbol. kihalasszak a Gangeszbol, es ujra felhasznaljak.





Tenyleg hihetetlen, es csodalatos, hogy mikre kepesek ezek az indianok!
Egyszoval Kalkutta jo trip volt, erdekes feeling, felejthetetlen again! :-)
NEM TUDOK MINDENT LEIRNI!!!!
9:17 |